Portimao

Nehéz sorokba foglalni a Portimaoban történteket, de mégis, szinte csak pozitívumot hoztam magammal haza Portugáliából. Az eddigi legnehezebb hétvége volt, nem csak ami a szabadedzéseket illeti, de szombaton először felmerült bennem a kétely, hogy vajon sikerül-e egyáltalán bejutni az időmérő második szakaszába. A mezőny a büntetősúly rendszernek köszönhetően szorosabb volt, mint valaha. Már a 2. szabadedzésen látszott, hogy egy apró hiba akár 4-5 helyezésbe is kerülhet. 16-an voltunk 1 másodpercen belül, én pedig kevesebb, mint 5 tizedmásodperc lemaradással csupán a 9. helyet tudhattam magaménak szombat délelőtt.

Az alapprobléma sajnos ugyanaz volt, mint eddig mindig. Főleg a gyors kanyarokba volt nehéz „beterelni” az autót. Hasonlóan Monzához és Zolderhez, az ilyen típusú kanyarok bejáratánál az autó azt csinált, amit akart. Eszeveszett gyorsasággal váltott túlkormányzott állapotból alulkormányzottba, és ha későn korrigáltam már gyűltek is a tizedmásodpercek. Szerencsére az időmérőre javult valamit az egyensúly. Az első próbálkozás után éreztem ugyan még egy kis bizonytalanságot, de az idő bíztató volt annak ellenére, hogy két apró hibát is vétettem. A Q1 második próbálkozására aztán finomítottunk a hátsó futómű geometriáján, a visszafogottabb beállítás azonban nem hozta meg a várt hatást, így egy új szett gumival és szinte hibátlan körrel sem tudtam javítani az addig elért időeredményemen. Szerencsémre ez is elég volt a továbbjutáshoz. A Q2 egyetlen próbálkozására aztán visszaállítottuk az autót a kiindulóhelyzetbe, és ha nehezebb is volt vezetni, de éreztem, hogy egy összeszedett körrel akár az első 5-be is beférhetek. Végül ugyan a Top 5 elmaradt, azonban így sem voltam elkeseredve ugyanis a 3. sorba kvalifikáltam magam a másnapi futamra.

Egyetlen kérdőjel maradt Vasárnapra: vajon kibírják-e a gumik? A döntés szinte magától értetődő volt. Mivel a tempó meg volt ahhoz, hogy az első 8 helyezés valamelyikét megszerezzem az első futamon, így vállalhattunk valamivel gumikímélőbb (lassabb) futóműbeállítást, hogy végigbírja a bal első abroncs a versenytávot. Semmi értelme nem lett volna kockáztatni, ugyanis egy defekt következtében minden esélyemet elveszítettem volna egy jó helyezésre a 2. futamon. Végül bejött a taktika. 6 pont és egy 7. hely az első futamon, a fordított rajtrács következtében ez egy szinte optimális kiindulópontot jelentett a 2. futamra. A futamok közötti holtidőben aztán eldöntöttük, hogy a 2. futamra mi is vállalunk némi plusz kockázatot.

Egy agresszívebb beállítással ugyan nehezebb az autót vezetni az első néhány körben, ugyanis amíg az első tengelyen van tapadás az új gumik következtében az autó túlkormányzott viselkedése nagyon nehézzé teszi a hiba nélküli köröket, aztán az első gumik kopásával egyre semlegesebbé válik a balansz és a verseny végére jelentkezik csak az elsőkerék-hajtású autókra jellemző alulkormányzott viselkedés. A felvezetőkör végén, ahogy felálltam a rajtrácsra még egyszer lehunytam a szemem, és eljátszottam magamban a koreográfiát:

Kuplung, 1-es fokozat, kézifék be és tart, rajtautómatikát bekapcsol, proresszíven teligáz 2 másodperc alatt, hogy felépüljön a turbonyomás, közben lassan kuplung felenged, amíg az autó szinte felharapja az aszfaltot és csak a kézifék tartja vissza, és legalább 3 másodpercig még teligázt tart. Majd ahogy kialszanak a lámpák: kézifék elenged és a kuplunggal a kerekeket csúszáshatáron tart, közben rajtautomatika gombját elenged és már jöhet is a 2. fokozat. Szerencsére ezt most maradéktalanul sikerült átültetnem a valóságba. A rajt után zavartalanul fordultam az első kanyarra, de a kör közepétől éreztem, hogy később jönnek a sebességfokozatok, mint egyébként megszoktam. A célegyenes végén aztán hitetlenkedve pillantottam a kijelzőre, ugyanis az egyébként megszokott 237 körüli végsebesség helyett most csak 220-at mutatott az óra. A többiek pedig egyre csak zárkóztak. A 3. körben a célegyenes végén Menu már tamadni is tudott a Chevy-vel, a kör közepétől pedig enyhén rángatott is a motor. Nem tudtam magam tartani tovább, a rángató motor és a pirosan villogó kijelző egyértelművé tette, hogy végleg elszálltak az esélyek egy jó helyezésre.

Most vígasztalom magam egy kitűnő rajttal és 3 körrel, amikor úgy érezhettem, hogy én vagyok a világ tetején. Félelmetesen hasonlít ez az év 2008-ra.